Albánia egy fiatal nő szemével

Vissza Albániába

Mint az általában lenni szokott a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt mi eltervezzük… mondhatnàm, hogy ezt màr megszoktuk, de akkor hazudnèk! Arról viszont màr règen lemondtunk, hogy valamiről pontos tervet kèszítsünk, vagyis ez nem igaz, de nem az èlet alaklmaszkodik a tervhez, hanem a terv alkalmazkodik az èlethez… Igen talàn ez lenne a legtalàlóbb… Tovább »

Emberségből jeles!

Amikor az ember azt hinné, hogy már minden rendben, hátradőlhet és élvezheti a napsütést valamint a munkája gyümölcsét, akkor mindig jön valami ami  nem hagyja pihenni és újból útnak indítja. Velünk sincs ez  másképpen, apukám hazafelé (Magyarország) tartott kedves vendégeinkkel, amikor elkezdett csörögni a telefon.  Gondoltuk, hogy a vonal végéről nem jó hírt hallunk, sejtésünk… Tovább »

Csepp a tengerben

A nyár forróságának enyhítését a kristálytiszta tengervízben való feloldódás jelenti, az idő múlását nem érezve átadjuk magunkat a gondtalan pillanatoknak azt gondolva, hogy mi is egy kósza csepp vagyunk ebben a hatalmas kékségben. A gyerekek szívből jövő kacagása ránt minket vissza a valóságba, ahol csak arra eszmélünk, hogy az idő elszaladt felettünk és itt az ideje… Tovább »

Hogy miért pont Albánia!?

Hogy miért!? Ez egyszerű… mert ez olyan mint egy drog, ami kevés adaggal is függővé tesz ha egyszer belekóstolsz az igazi ízébe rájössz milyen is ez az egész… Mitől olyan más és különleges, hogy mindig ad valami meglepetést és egy kis sokkot a nyugati “civilizált” és normák,szabályok,keretek közé szorított embernek. Kiszakít a megszokottból és elsüllyeszt… Tovább »

Kutyaélet

Bevásárlóközpont parkolójától Sarandáig avagy a kutyánk története.Ez nem az a kutyás történet amitől sírni fogsz és facsarodik a szíved, ez egy olyan történet amitől a hited visszatér a tündérmesékbe. Világ életünkben állatbarát család voltunk, mindig volt kutyánk, macskánk és az utóbbi években egy törpe malac valamint egy póni is csatlakozott a mi kis családunkhoz. Így hát… Tovább »

2017 Indulhat a nyár!

Sziasztok! Itt lakom Ksamilban Albánia legdélebbi üdülő falujában, ahol a nyár pezsgése már lassan átitatja az ember lelkét. Az utcákon könnyű megkülönböztetni a turistákat… Ők megállnak a zebrán és még kissé bátortalanul mozognak ebben a felettébb könnyed balkáni környezetben. Ezen jót lehet nevetni, mert itt akit egyszer elkap az életérzés annak többé nincs menekvés, igen most… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!